Szeretet

"A szeretet fája a családi élet kellős közepén álljon és növekedjék, mint az élet fája Édenben."

Charles Haddon Spurgeon

Szeretet.

Abban a szeretetben sohasem kételkedem, amit én éreztem mások iránt.

Viszont a szeretet nevében, hogy engem szeressenek, sok olyan dolgot tettem, amire nem vagyok büszke.

Megalázkodtam, dolgokat tettem meg, melynek következményeit a mai napig cipelem.

Pár éve jöttem rá, hogy nem akarok az olyan emberek szeretetéért harcolni, akik nem úgy szeretnek, amilyen vagyok.

Míg ezekért az érzésekért kapálóztam, nem vettem észre, hogy eközben mennyien vannak kik szeretnek, elfogadnak, támogatnak.

Természetesen az sem egy utolsó szempont, sőt, hogy én sem szerettem magamat, nem fogadtam el azt, aki vagyok.

Más akartam lenni!

Szinte mindig, eddigi életemben. 

Szeretni, elfogadni, becsülni azt akivé lettem!

Miért oly nehéz?

Azért, mert a külvilágot tartom kiindulási, összehasonlítási pontnak.

Pedig a kiinduló pont és akivel össze kell hasonlítani magamat mindkettő én vagyok.

Barta Andi