"Végzet"

"Bármely ösvényét is járod Végzet kertjének, nem egyszer, de sokszor kell választanod. Az ösvények elágaznak. Minden lépés, melyet Végzet kertjében teszel, választás; és minden választás meghatározza a jövő ösvényeit. Ám megeshet, hogy mikor végigsétálsz az életen s visszatekintesz, csak egyetlen ösvényt látsz magad mögött; és nem lesz más előtted, csak a sötétség. Olykor az ember Végzet ösvényeiről álmodik, s hasztalan töpreng. Az ösvényekről álmodik melyekre rálépett, s amelyekre nem... Az ösvények szétválnak, elágaznak és újra egyesülnek; talán maga Végzet sem tudja, hogy a kanyargó és kacskaringós utak valójában hová vezetnek. De ha mégis tudná, akkor sem árulná el neked. Végzet megőrzi titkait."
Neil Gaiman

Mi a végzet?

Ez egy nagy talány számomra, melyen mostanában sokat merengek.

Vég valaminek a vége, befejezése.

Mikor azt mondom, gondolom mi a végzetem, akkor az azt jelenti, hogy milyen a vége az életemnek?

Milyen befejezésének kellene lennie?

Mit kellene addigra megtapasztalnom?

Milyen embernek kellene addigra lennem?

El tudom rontani?

Tudok rosszul dönteni?

Ez tényleg csak az életem végén derül ki?

Biztosan!

Mivel azt gondolom, addig nem fejeződik be a folyamatos tapasztalási folyamatom, ha befejeződne, már nem kéne élnem.

Talán a végén derül ki, mit is kellett itt megtanulnom.

Addig is van egy két segítség elrejtve az életemben, melyre visszanézve jövök rá, következtetek ki, értek meg.

Pedig néha annyira szeretnék belenézni, bepillantani az eljövendőbe.

Viszont azt is tudom már, ha előre tudok egy két élet helyzetemet lehet, bele se mennék, feladnám az elején, mert nehéz, rémisztő és akkor kilátástalanak tűnő.

Talán jobb is, hogy nem tudom mi fog történni a következő pillanatban.

Jól ki van ez "találva".

Mindenek meg van az értelme, még ha csak a végén jövök is rá.

Barta Andi